Május 26–28. között idén is megrendezésre került az Egri Kar­diológiai Napok, ahol Dr. Szilágyi Attilával, az egri Markhot Fe­renc Oktatókórház és Rendelőintézet kardiológusával a mineralokortikoid-receptor-antagonisták (MRA) szívelégtelenség kezelésében betöltött szerepéről beszélgettünk.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az aromás L-aminosav dekarboxiláz-hiány (AADC) kezelésére szolgáló Upstaza (eladocagene exuparvovec) génterápiás készítményt.

A Guillain–Barré-szindróma és variánsai heterogén, akut neurológiai betegségcsoport. Patomechanizmusuk összetett és nem egyértelműen tisztázott. A diagnózist a klinikai tünetek, az azokat megelőző infekció, a liquor-vizsgálat és az elektroneurográfia segítségével állapítjuk meg. A kezelésére alkalmas immunmodulánsok adását javasolt mielőbb elkezdeni; de adható még IVIG és plazmaferezis. A betegség korai felismerése és kezelése, valamint a szövődmények gyors észlelése és ellátása meghatá­rozza a hosszú távú kimenetelt. 

A palpitáció a háziorvosi és a kardiológiai gyakorlatban egyaránt elő forduló, gyakori és sokszínű panasz, melyet számos betegség eltérő mechanizmusokkal válthat ki. Hátterében az esetek döntő többségében komolyabb szívbetegség nem igazolható, azonban a kardiogén okok kizárására minden esetben különös figyelmet kell fordítani, és e tekintetben törekedni kell az optimális konzultatív tevékenyégre a családorvos és a kardiológus között. Összefoglalónk a panasz kialakulásának okait, a diagnosztika és a terápia szempontjait taglalja a háziorvos szemszögéből, a European Heart Rhythm Association (EHRA) állásfoglalásának fényében.

Ritka, gyors lefolyású és halálos – tömören így jellemezhető a transztiretin-amyloidosis okozta familiáris polyneuropathia (TTR-FAP). Ez az örökletes amyloidosis a diagnózis felállítását követő 5–15 éven belül a betegek halá­lához vezet. Fontos a változatos tünetekkel járó betegség gyors felismerése. Az első megjelenési forma akár carpalis alagútszindróma is lehet. A cikk bemutatja a TTR-FAP jellegzetes tüneteit, elsődleges célja a differenciál­diagnosztika támogatása.

Az alkoholabúzushoz kapcsolódó sav-bázis eltérések és elektrolitzavarok kórélettani hátterének megértése segíti a kezelőorvost a megfelelő terápiák alkalmazásában, az elektrolitzavarok toxikus hatásának elkerülésében.

New England Journal of Medicine, 2017

A toxikus alkoholok (metanol, etilénglikol, izopropanol, dietilénglikol, propilénglikol) súlyos sejtkárosodást és halált okozhatnak. A kezdeti tü­netek nem specifikusak, ez nehezíti a felismerést. A definitív diagnózis szérumszintmérésen alapul, amely hazánkban csak néhány kórházban hozzáférhető. A körültekintő anamnézis, a fizikális vizsgálat és néhány egyszerű laboratóriumi eltérés azonban felvetheti a mérgezés gyanúját, és az antidótum-kezelés korán elkezdhető, a szervkárosodások megelőzhetők, a mortalitás csökkenthető.

Az elmúlt évtizedek nagy epidemiológiai vizsgálatai kimutatták, hogy a nyugal­mi szinuszfrekvencia önálló, független rizikómarkere a kardiovaszkuláris és az összhalálozásnak, nemcsak az átlagpopulációban (életkortól, nemtől függetle­nül), hanem számos kardiovaszkuláris megbetegedésben is. A szívelégtelenség és a coronaria-betegség az egyik leggyakoribb és legköltségesebb krónikus betegség a fejlett országokban. A szinuszcsomó-modulátor ivabradinnal vég­zett nagy klinikai vizsgálatok (BEAUTIFUL, SHIFT) igazolták, hogy az optimális szinuszfrekvencia elérése javítja az életkilátást és az életminőséget mindkét betegségben. A szinuszfrekvencia specifikus és szelektív gátlása ivabradinnal a magas szinuszfrekvenciájú kardiovaszkuláris betegségekben új lehetőséget nyitott a terápiás palettán.

A szinkópe ellátásában szoros együttműködésre van szükség a sürgősségi szakember, a kardiológus és a neurológus között, de szükség lehet a kép­alkotó szakmák közreműködésére is. A szinkópe komplex ellátása talán az egyik legjobb példája annak a szükségszerű, s már nemcsak Nyugat- Európában, hanem a kontinens számos országában megfigyelhető para­digmaváltásnak, mely a sürgősségi rendszeren mint felületen megjelenő gyors, költséghatékony és a betegbiztonságot előtérbe helyező szemléletet képviseli.

Instabil állapotú és műtéten átesett betegek esetében elengedhetetlen a hemodinamika és a légzés folyamatos megfigyelése. A szívfrekvencia és a vérnyomás alapján viszonylag jól megítélhető a hemodinamikai állapot, ám a kockázatbesorolásban a légzés paraméterei, köztük a légzésszám, nem kapnak megfelelő hangsúlyt.